A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

Kritikus folyamatok zajlanak a világgazdaságban. Tizenegyedik hónapja tart és egyre súlyosbodik Oroszország Ukrajna ellen kirobbantott háborúja. A globális gazdaság növekedésének kilátásai – többek között az Európában háromnegyed évszázada nem tapasztalt hódító háború hatására – a korábbi évekénél lényegesen kedvezőtlenebbé váltak. A fejlett gazdaságokban a 40 év óta legmagasabb infláció alakult ki, melyet az energiahelyzet bizonytalansága és az agrártermékek piacán beállt változások, a kínálat szűkülése idézett elő. A kezdetben átmenetinek gondolt jelentős infláció hosszabb távon is meghatározó maradhat, igaz, bizonyos jelek a fejlett országokban az áremelkedés ütemének tetőzésére utalnak. Az orosz földgáz aránya az Európai Unió tagországaiban a múlt év folyamán jelentősen, 40%-ról 8% alá csökkent, ezáltal a vártnál gyorsabban enyhült az európai térség függése az orosz energiahordozóktól. Az érintett országokban a gazdaságpolitika fontos feladata az árnyomás mérséklése, miközben egyidejűleg szükséges a pandémia nyomán kialakult államháztartási hiány csökkentése is. Ennek következtében előtérbe kerül a szigorúbb monetáris és fiskális politika, melynek szükségszerű következménye a kereslet csökkenése és a gazdasági növekedés lassulása. A fejlett gazdaságokat jelentős mértékben sújtó infláció, a magas államháztartási hiány és a súlyosbodó energiaválság egyidejű hatása miatt egyre nagyobb a kockázata annak, hogy egyes országok átmeneti recesszióba süllyednek.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

A magyar gazdaság az év közepére kritikus helyzetbe került. A kormány 12 éve folytatott gazdaságpolitikájának veszélyei eddig is nyilvánvalóak voltak, és ezek a kockázatok nyár óta szinte egyidejűleg és egymás hatását erősítve sújtják a társadalmat. A következmények okozói között a legsúlyosabb az Európai Unióval szemben tanúsított egyre konfrontatívabb kormányzati magatartás, amelynek nyomán fennáll a veszélye annak, hogy Magyarország kisodródik az Európai Unióból, de legalábbis a perifériára kerül. A kormány ennek ellenére nem hagy fel a Brüsszelt hibáztató, sőt vádoló politikájával, az Unió transzparencia és jogállamisági elvárásaival látszólag összhangban lévő engedményekkel próbál eredményt elérni, azaz mielőbb a nélkülözhetetlen forrásokhoz jutni. Ehhez társul az is, hogy a választást megelőző nagymértékű osztogatás következtében az állam gazdasági mozgásterét csökkentő negatív forgatókönyvek szinte egyszerre valósulnak meg; ezek nyomán a gazdaságpolitika irányítása már több hónapja kicsúszott a kormány kezéből. A megoldásra váró problémák sorában az egyik kritikus kérdés a vágtató infláció és a magyar fizetőeszköz árfolyamának jelentős leértékelődése.

A kormány 2010 óta következetesen képviselte a forint folyamatos leértékelésének politikáját, mint olyan eszközt, amivel növelheti a saját gazdaságpolitikai mozgásterét. A mai kétszámjegyű infláció gyökereit nem a nemzetközi körülményekben, és főleg nem az Ukrajnában zajló háború földrajzi közelségében kell keresni. 2020 januárjában, tehát a járvány kitörése előtt, Magyarországon 4,7% volt a fogyasztói árindex, a tagországok között a legmagasabb, és csaknem háromszorosa az uniós átlagnak. Ugyanígy a forint árfolyamának folyamatos leértékelődése zajlott – a kormány és a jegybank szándékával egyezően – egészen ez év tavaszáig. Az utóbbi hónapokban a forint árfolyammozgására már nem képes hatással lenni a jegybank: igaz a magyarországi monetáris politika későn reagált a gyorsuló inflációra, így ez évben már a környező országokhoz képest a legnagyobb alapkamat-emelést hajtotta végre, mégis a magyar fizetőeszköz értékelődött le a térségben a legnagyobb mértékben. Ezzel a piac kimondta, hogy hiteltelennek tartja a jegybank és a kormány gazdaságpolitikáját egyaránt. Ha a kormánynak nem sikerül rövid időn belül stabilizálni a forint helyzetét, és érdemi lépéseket tenni a vágtató infláció csillapítására, akkor bekövetkezhet a magyar gazdaságban a spontán euróizáció, és a gazdasági szereplők széles körében az euró válik a szerződésekben a dedikált fizetőeszközzé.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

Az élelmiszerek fogyasztói ára szeptemberben az általános infláció közel kétszeresével, 35,2%-kal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. A kenyér ára 76,2%-kal, a sajtoké 68%- kal, a vajé 66,3%-kal, a sertészsiradéké 63,5%-kal, a margariné 61,2%-kal, a száraztésztáé 60,2%-kal, a tojásé 53,7%-kal, a péksüteményeké 48,1%-kal, a marhahúsé 46,6%-kal, a rizsé 44,9%-kal, a baromfihúsé 42,9%-kal, a tejé 42,1%-kal, a száraz hüvelyeseké 40,9%-kal, a burgonyáé 39%-kal, a fűszereké és ételízesítőké 36,9%-kal, a halé 32,1%-kal, a szalonnáé 28,4%-kal, a dióé, a máké és a mogyoróé 28%-kal, a munkahelyi étkezésé 26,4%-kal, a gyümölcs- és zöldségleveké 26%-kal, az éttermi étkezésé 25,7%-kal, az üdítőitaloké ugyancsak 25,7%-kal, a párizsié és a kolbászféléké 25,1%-kal, a szalámié és a sonkáé 24,5 %-kal, a friss zöldségé 23,7%-kal, a liszté 23,1%-kal, a sertéshúsé 22,4%-kal, a teáé 19,7%-kal, a csokoládéé és a kakaóé 19,1%-kal, az eszpresszókávéé 1 8,5%-kal, a friss hazai és déligyümölcsöké 1 8,1%- kal, a cukoré 10,9%-kal, az étolajé 5%-kal emelkedett. A dohányáruk ára szeptemberben 11,1%-kal, az égetett szeszesitaloké 14,7%-kal, a sörféléké 18,4%-kal, a boroké 15,3%-kal, az újságoké és a folyóiratoké 14,1%-kal, a virágoké és dísznövényeké 21,2%-kal, a gyógyszereké 4,6%-kal, a tanszereké és az írószereké 20,8%-kal volt magasabb, mint egy évvel korábban; a ruházkodási cikkeké ez idő alatt 6,7%-kal emelkedett.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

A belföldi vendégek az első hét hónapban 8 608 ezer éjszakát töltöttek kereskedelmi szálláshelyeken, ami 55,3%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A kereskedelmi szálláshelyek bruttó árbevétele évkezdettől 239 milliárd forintot tett ki, folyóáron 140,3%-kal többet, mint egy évvel azelőtt.
A pandémia okozta visszaesést követően látszólagos javulást tükröző adatok azonban több ellentmondó tendencia eredői: az egy vendég által eltöltött átlagos tartózkodási idő összességében 1,5 %-kal csökkent. Bár ezen belül a külföldiek 86,3%-kal hosszabb ideig vették igénybe a különböző szálláshelyek szolgáltatásait – amelyben nyilvánvalóan közrejátszott a forint árfolyamromlása –, addig a belföldi vendégek átlagos tartózkodási ideje – összefüggésben a jövedelmek vásárlóerő értékének csökkenésével – 25,7%-kal rövidült. Bruttó értékben 1,1%-os mérséklődés mutatkozott az egy vendég által ezen intézményekben elköltött összeg nagyságában is. Amennyiben azonban figyelembe vesszük az első hét hónap összesített inflációját, a csökkenés reálértékben 10,4%.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

A pandémia hatására kialakult gazdasági válság következtében inflációs nyomás nehezedik a fejlett országokra, és amennyiben tartóssá válik, megnehezíti a válság leküzdését. Hazánkban a túlfűtött gazdasági növekedés valamint a forintgyengülés következtében már negyedik éve jelen van az árnyomás, amely a fogyasztói árakat a pandémia megjelenését megelőzően is magasan tartotta. Erre utal a hosszabb ideje stabilan magas maginfláció, valamint az élelmiszerek és a szolgáltatások árának tartósan emelkedő szintje egyaránt. Az Európai Unióban a fogyasztói árak júliusban 9,8%-kal, míg az eurózónában 8,9%-kal emelkedtek az egy évvel korábbihoz képest. Az Eurostat módszertana szerint számított 14,7%-os magyar infláció júliusban az Európai Unió tagországai között a felső harmadban volt.

Az Európai Unió tagállamainak fogyasztói számára a júliusi élelmiszerárak 12,8%-kal, az eurózónában 11,5%-kal emelkedtek az egy évvel korábbiakhoz viszonyítva, ezzel szemben a hazai fogyasztók számára összehasonlítható szerkezetben 28,7%-kal voltak magasabbak az egy évvel azelőttinél, azaz tagállami összevetésben az élelmiszerek és alkoholmentes italok éves uniós árváltozásának több mint kétszerese volt a magyar fogyasztói árak emelkedése.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

Napjainkban pedig különös aktualitást kapott a kormánynak az az intézkedése, mellyel 2013. január 1 -től hatósági árat vezetett be a lakosság által fogyasztott áramra és gázra. Akkor ezzel valóban csökkent a családok rezsiköltsége. A következő években azonban jelentősen mérséklődött az energia és az energiahordozók világpiaci ára. Ennek ellenére akkor a hazai fogyasztói árak nem csökkentek, így a magyar családok hosszú ideig a valós piaci árnál magasabbat fizettek a rezsire. A kormány azonban ebből a valóságosan is extraprofitból nem képezett tartalékot, nem helyezte azt például egy energia-tartalékalapba – lehetőségként gondolva az esetleges későbbi áremelkedésre, vagy az alacsonyabb jövedelmű rétegek létbiztonságához történő forrásteremtésre. Amikor újra emelkedésnek indultak az energiaárak, a kormány hatalomtechnikai eszközként tekintett a rezsire, és elhitette a választókkal, hogy az energia ára csak kormányzati akarat kérdése. Kommunikációjával azt sulykolta a társadalom felé, hogy különleges politikájával a határokon megállíthatja a kellemetlen változást, nálunk mindig korlátlanul lesz olcsó energia. Ez a politika a kormány szándékának megfelelően e téren is a magasabb jövedelműeknek adta a nagyobb támogatást, és nem ösztönzött az energiatakarékosságra. Vezető kormánypárti politikusok nem véletlenül említették „klímahisztinek” a környezet védelméért folytatott nemzetközi erőfeszítéseket. A kormány évekig nem tett semmit a lakások energetikai korszerűsítéséért, sőt még az Európai Uniótól e célra kapott támogatást is önkényesen átcsoportosította az állami épületekre. Emellett valótlanul állította azt is, hogy Oroszországtól a világpiaci árnál sokkal olcsóbban kapjuk a kívánt mennyiségben a gázt. Miután a hibás gazdaságpolitika és a hatalomban maradásért folytatott választási támogatás-osztogatás után ellehetetlenült az ártámogatás fenntartása, a kormány ismét hibás döntést hozott, mert továbbra is a fogyasztást, és nem a – rászoruló – fogyasztókat támogatja, oly módon, hogy a jelenlegi helyzetben a fogyasztási helyek és nem a családok, a háztartások a támogatás címzettjei. A rezsicsökkentés törvényszerűen bekövetkezett kudarca azért is tanulságos, mert tükrözi a kormány viszonyát a piacgazdasághoz. De nem ez a legnagyobb gond. Az eltelt 12 év súlyos kudarca a versenyképességben bekövetkezett térvesztés, az Európához történő gazdasági  felzárkózás lassúsága, a gyorsuló lemaradásunk a kelet-közép-európai térség országaihoz képest. Amikor a gazdasági fejlettség első mérésére került sor az Eurostat koordinálásával az 1995. évi gazdaságstatisztikai adatok alapján, akkor a 13 ország között az egy főre jutó bruttó hazai terméket tekintve a 3. helyen voltunk Csehország és Szlovénia mögött. A 2020. évi adatok alapján Magyarország a térségben a 6. helyen van, míg az azóta elsődlegessé vált rangsort megalapozó mutatóban, a háztartások egy főre jutó fogyasztásában a 12. helyen. Azaz a ma általánosan alkalmazott fejlettségi mutatóban az Európai Unió tagországai között az utolsó előtti helyen állunk, és csak Bulgáriát előzzük meg.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

A hazai gazdaságpolitikában valós fordulatra van szükség, a meghirdetett kormányzati intézkedések a problémáknak csak bizonyos csoportját oldják meg, miközben újakat keletkeztetnek. A bejelentett megszorítások rögtönzésnek tűnnek, ugyanakkor a kormányzati prioritások nem változtak, a hatalomhoz közel álló cégeket illetve ágazatokat, mint az építőipart, a turizmust vagy a kaszinóbizniszt egyáltalán nem érintik, és továbbra is fenntartják a gazdasági növekedés kormányzati prioritások szerinti, bármi áron történő elérését. A kormány láthatóan nem akar érdemi intézkedéseket tenni az infláció megfékezésére, mert a választás előtti pénzszórás következményeinek mérsékléséhez szüksége van az így visszaszerezhető forrásokra. Nem hagyható figyelmen kívül a hosszú évek után újra visszatért ikerdeficit, azaz az államháztartás és a folyó fizetési mérleg egyidejű jelentős hiánya. A költségvetés konszolidációja szükség szerint olyan jövedelemátcsoportosítást jelent, amely nagy létszámú társadalmi csoportok anyagi pozícióját érinti, és nyilvánvalóan többségében rendkívül kedvezőtlenül.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

Az uniós források nélkül nincs valós esély a gazdasági konszolidációra. A választást követően az uniós támogatás várható csökkenése, valamint a múlt évi és a 2022. évi költségvetésben nem szereplő év eleji hatalmas költekezés miatti államháztartási hiány mérséklése érdekében drasztikus lépések megtételére kényszerült a kormány a fiskális politikában. Az idei és a következő évre meghirdetett szigorítások – megvalósulásuk esetén – mintegy 2200-2400 milliárd forintos kiigazítást eredményezhetnek. Ezek mértékére jellemező, hogy összességében mindkét évben a bruttó hazai termék 3,5-3,7%-át teszik ki; ennél nagyobb méretű kiigazításra nem került sor az utóbbi három évtizedben, ennél kisebb mértékű volt az 1995. évi és a 2006. évi gazdaságpolitikai intézkedéscsomag is. A minden részletében még nem ismert döntések illeszkednek a kormány eddig tapasztalt gazdaságpolitikai felfogásához: az extraprofitnak minősített nyereség elvonása nehezen illeszthető a piacgazdasághoz. Láthatóan két dologra koncentrált a politika: a jelentős megszorítások, az újonnan kivetett illetve megemelt adók gazdasági szereplőkön keresztül történő szétterítésére, illetve a könnyen beszedhető adók alkalmazására. A kormányzati kommunikáció azt akarja elhitetni, hogy a megszorítások nem érintik a lakosságot, mert az adókat a kötelezettek nem hárítják át a fogyasztókra. Ez nyilvánvalóan nem akadályozza az érintett cégeket abban, hogy a terheket továbbhárítsák, tehát jelentősen nő az inflációs kockázat.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

Az Eurostat évenként elvégzett elemzése – sajnálatos módon – Magyarország lecsúszásának folyamatát tükrözi. Még a pandémia előtti három évben elért gazdasági növekedés is alig hozott érdemi változást ebben. Az e periódusban tapasztalt növekedési dinamika az egy főre jutó GDP volumenében közeledést mutatott ugyan az Európai Unió átlagához, de alig tapasztalható közeledés az utóbbi öt évben egy másik igen fontos fejlődésjellemző, az egy főre jutó fogyasztás volumenében. A környező országokhoz viszonyítva pedig még a magyar gazdaság uniós támogatás lehívástól függő, magasabb növekedési üteme sem állította meg a lecsúszás folyamatát, és a háztartások egy főre jutó fogyasztásában Magyarország az utolsó előtti, 26. helyre került, csupán Bulgáriát előzi meg.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

A nemzeti számlák előzetes adatai szerint a kormányzat eredményszemléletű bevétele a múlt évben 22 695 milliárd forint, míg kiadása 26 431 milliárd forint, így a kormányzati szektor hiánya 3 736 milliárd forint, a bruttó hazai termék 6,8%-a volt. Az előző évhez képest az egyenleg a GDP arányában 1 százalékponttal kedvezőbb lett. A kormányzati szektor adóssága az év végén 42 414 milliárd forint volt, az egy évvel korábbi 38 408 milliárd forinttal szemben, azaz az államadósság nominálértéke 12 hónap alatt 4 006 milliárd forinttal emelkedett. A bruttó államadósság a múlt év utolsó napján a GDP 76,8%-át tette ki, az egy évvel korábbi 80,4%- kal szemben.

​A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.