A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

Napjainkban pedig különös aktualitást kapott a kormánynak az az intézkedése, mellyel 2013. január 1 -től hatósági árat vezetett be a lakosság által fogyasztott áramra és gázra. Akkor ezzel valóban csökkent a családok rezsiköltsége. A következő években azonban jelentősen mérséklődött az energia és az energiahordozók világpiaci ára. Ennek ellenére akkor a hazai fogyasztói árak nem csökkentek, így a magyar családok hosszú ideig a valós piaci árnál magasabbat fizettek a rezsire. A kormány azonban ebből a valóságosan is extraprofitból nem képezett tartalékot, nem helyezte azt például egy energia-tartalékalapba – lehetőségként gondolva az esetleges későbbi áremelkedésre, vagy az alacsonyabb jövedelmű rétegek létbiztonságához történő forrásteremtésre. Amikor újra emelkedésnek indultak az energiaárak, a kormány hatalomtechnikai eszközként tekintett a rezsire, és elhitette a választókkal, hogy az energia ára csak kormányzati akarat kérdése. Kommunikációjával azt sulykolta a társadalom felé, hogy különleges politikájával a határokon megállíthatja a kellemetlen változást, nálunk mindig korlátlanul lesz olcsó energia. Ez a politika a kormány szándékának megfelelően e téren is a magasabb jövedelműeknek adta a nagyobb támogatást, és nem ösztönzött az energiatakarékosságra. Vezető kormánypárti politikusok nem véletlenül említették „klímahisztinek” a környezet védelméért folytatott nemzetközi erőfeszítéseket. A kormány évekig nem tett semmit a lakások energetikai korszerűsítéséért, sőt még az Európai Uniótól e célra kapott támogatást is önkényesen átcsoportosította az állami épületekre. Emellett valótlanul állította azt is, hogy Oroszországtól a világpiaci árnál sokkal olcsóbban kapjuk a kívánt mennyiségben a gázt. Miután a hibás gazdaságpolitika és a hatalomban maradásért folytatott választási támogatás-osztogatás után ellehetetlenült az ártámogatás fenntartása, a kormány ismét hibás döntést hozott, mert továbbra is a fogyasztást, és nem a – rászoruló – fogyasztókat támogatja, oly módon, hogy a jelenlegi helyzetben a fogyasztási helyek és nem a családok, a háztartások a támogatás címzettjei. A rezsicsökkentés törvényszerűen bekövetkezett kudarca azért is tanulságos, mert tükrözi a kormány viszonyát a piacgazdasághoz. De nem ez a legnagyobb gond. Az eltelt 12 év súlyos kudarca a versenyképességben bekövetkezett térvesztés, az Európához történő gazdasági  felzárkózás lassúsága, a gyorsuló lemaradásunk a kelet-közép-európai térség országaihoz képest. Amikor a gazdasági fejlettség első mérésére került sor az Eurostat koordinálásával az 1995. évi gazdaságstatisztikai adatok alapján, akkor a 13 ország között az egy főre jutó bruttó hazai terméket tekintve a 3. helyen voltunk Csehország és Szlovénia mögött. A 2020. évi adatok alapján Magyarország a térségben a 6. helyen van, míg az azóta elsődlegessé vált rangsort megalapozó mutatóban, a háztartások egy főre jutó fogyasztásában a 12. helyen. Azaz a ma általánosan alkalmazott fejlettségi mutatóban az Európai Unió tagországai között az utolsó előtti helyen állunk, és csak Bulgáriát előzzük meg.

A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról készített teljes összefoglalót IDE kattintva töltheti le.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.