2026.10.03. 18:57
Helyzetkép 2026. július - 2026. augusztus
A magyar gazdaságpolitika gyökeres átalakításának dilemmája: hogyan juthatunk el a Türk Tanácstól az eurózónáig, mennyi idő alatt és milyen áron? A 2010-2026 közötti bő másfél évtizedes magyar kormányzati politika megakasztotta a gazdaság felzárkózási folyamatát, mi több, annak következményeként szembekerült az európai fejlődés irányával és gazdaságfilozófiájával egyaránt. A növekedési válsággal súlyosbított helyzetű zsákutcás magyar gazdaság csak gyökeres fordulat végrehajtásával juthat el ismét a modernizáció útjára, melyhez a jelenlegi mély társadalmi válságból való kilábalás is szükséges. Egészen más államháztartási elvek és gyakorlat alkalmazása, megújuló adó- és jövedelempolitika, az oktatás és az egészségügy új szemléletű megközelítése, valamint – többek között – finanszírozása szükséges ahhoz, hogy a keleti nyitás totális kudarca, és az Európai Unió minden intézkedésének orbáni támadása után, élve az uniós tagállami fejlődés lehetőségeivel, – beleértve a jelentős összegű támogatást is – kitörjön a zsákutcából, és ismét az európai irányoknak megfelelő fejlődési pályára kerüljön. A kormányváltás szerencsére új perspektívát adott a gazdaságban. Kérdés miként, milyen időtávban sikerülhet a visszatérés a piacgazdasághoz, mikor foglalhatjuk el ismét korábbi helyünket a nemzetközi munkamegosztásban. Az új kormány dilemmája: hogyan hozható egyensúlyba az államháztartás, mit tesz lehetővé az örökölt helyzet, miként jellemezhető a valós mozgástér: hogyan lehet a reális fejlődés és a modernizáció szolgálatába állítani az ismét megnyíló uniós forrásokat. Az egyik legnehezebb feladat: miként hozható szinkronba a helyzet gyors javulása iránti társadalmi várakozás az öröklött krízisállapot okozta korlátokkal anélkül, hogy az újabb, akárcsak szűkebb gazdasági területen fellépő, vagy társadalmi csoportokat sújtó következménye folytán elégedetlenséget váltana ki.
Az adórendszer lényegi megváltoztatása a normális piacgazdasághoz történő visszatérés egyik fontos és sürgető feltétele, ugyanakkor a közteherviselés rendszerének akárcsak csekély mértékű módosítása érzékeny politikai kérdés. A magyar adórendszer az Európai Unió középmezőnyében helyezkedik el: 2010-ben az Európai Unióban az adó- és járulékcentralizáció GDP-arányos mértéke 39%, míg 2024-ben 40,4% volt, nálunk ugyanebben az időszakban 37%-ról 35,3%-ra mérséklődött. Ez a minimális (1,7 százalékpontos) változás egyáltalán nem támasztja alá az Orbán-kormány állítását, mely szerint az adócsökkentés kormánya lettek volna. Ezzel szemben a magyar közteherviselés rendkívül torz, célszerűtlen és igazságtalan. 16 év óta egyik sajátossága: minél tehetősebb valaki, annál kevésbé kell hozzájárulnia a közteherviseléshez, míg az alacsony jövedelműek anyagi lehetőségük felső határán adóznak.
A magyar gazdaság komoly gondja a szerkezeti válság. Ez a probléma nem újkeletű, a gazdaságpolitikának erre évtizedek óta nem sikerült megnyugtató megoldást találnia. A rendszerváltás óta hol javult a gazdasági struktúra – a gazdaságpolitika és a nemzetközi környezethez igazodás következtében – hol romlott, mert a magyar gazdaság nem volt képes időben reagálni a világgazdaság, vagy éppen az európai piac változásaira. Az adatok ugyanakkor egyértelműen tükrözik azt, hogy 2010 óta, és különösen az utóbbi évtizedben a gazdaság struktúrája olyan irányban változott, aminek következtében egyre súlyosabb válságtüneteket, növekvő kitettséget mutatott, és lecsúszásához vezetett. A napjainkra kialakult helyzet az ország fejlődése szempontjából azért is kritikus, mert amíg egyes problémák és válságtünetek szakszerű intézkedésekkel akár néhány hónap alatt – többségük 2-3 év alatt – eredményesen megváltoztatható, addig a strukturális válság számos területet, társadalmi alrendszert érint, ezért lényegi változáshoz érdemi előre-haladás mellett is legalább 6-8 évre van szükség. Ugyanis ez nem csupán konjunkturális megtorpanás vagy átmeneti recesszió, hanem a technológiai alapok súlyos elmaradottsága, az energiahatékonyság elégtelen színvonala, a munkatermelékenységi mutatók folyamatos romlása, a munkaerőhiány meglétével egyidejűleg a munkaerő összetételének minőségi problémája, olyan beruházási szerkezet, ami csupán egyre kisebb hozzáadott érték előállítását teszi lehetővé. Ennek szerves része a területi egyenlőtlenségek növekedése: napjainkra oda jutott a térszerkezet, hogy a főváros tág körzetén és az Észak-Dunántúlon kívüli vidék lemaradása fokozódik.
Az utóbbi bő másfél évtized gazdaságpolitikájának fő jellemzője a túlcentralizált irányítás, a dilettáns célmeghatározás, az irreális gazdaságpolitikai eszközök erőltetése, és a politikai irányítás gazdasági folyamatok közötti összefüggés-ismeretének hiánya volt, aminek következtében a kor követelményeivel, a piacgazdaság fejlődési tendenciáival ellentétes célokat preferált a kormányzat. Ennek egyik kritikus pontja az ipari termelés súlyának mindenáron való növelése a nemzetközi környezettel, a gazdasági fejlődés valós igényeivel és lehetőségeivel szemben, ráadásul ezen belül is a feldolgozóipar szerény hozzáadott értéket előállító üzemeinek előtérbe helyezésével. A kormányzat a működőtőke beáramlásának mértékében látta gazdaságpolitikájának eredményességét, ennek érdekében egyre nagyobb támogatást nyújtott a magyarországi üzemet létesítő külföldi, többnyire multinacionális cégeknek. A százmilliárdos nagyságrendű támogatás egyetlen kimondott feltétele a munkahelyteremtés volt. Az évek során ez a támogatás olyan mértéket öltött, hogy egy Magyarországra települő, illetőleg itt gyárat építő cég a beígért új munkahelyekre eső több éves bérköltség közterheit állami támogatásként előre megkapta. Ezért a jelenlegi kormányzatnak azonnali intézkedéseket is meg kell tennie a változás érdekében, egyben hosszabb távon ható koncepció alapján olyan döntéseket hozni, melyek megalapozzák a magyar gazdaság felzárkózását, és megakadályozható, hogy a bennragadjunk a közepes jövedelem csapdájában.
2026.09.05. 19:01
Helyzetkép 2026. június - 2026. július
A magyar gazdaságpolitika gyökeres átalakításának fontos lépéséhez érkezett a kormány: benyújtotta a 2026. évi költségvetési törvény átfogó módosítására irányuló előterjesztést az országgyűlésnek. Nem véletlenül nevezte a módosító javaslat készítője a törvényt a valóság költségvetésének.
A gazdaságpolitika lényegeként a miniszterelnök a fantazmagóriájaként elhíresült repülőrajtot kívánta megalapozni, miközben a magyar gazdaság akkor már súlyos növekedési válságban volt. A repülőrajt a gödörben természetesen nem sikerülhetett, így merülőrajt lett belőle. Miután a GDP 2023-ban 0,8%-kal csökkent, 2024-ben pedig mindössze 0,7%-kal nőtt, a gazdaság teljesítménye 2024-ben valamivel a 2022. évi szint alatt maradt, 2025-ről pedig a tények ismerete nélkül csupán Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter fényes jövőt vizionáló ígérete állt rendelkezésre, a költségvetést 2026-ra 4,1%-os GDP növekedésre alapozták.
Az akkor még nem ismert 2025. évi gazdasági teljesítmény mindössze 0,4%-os emelkedést produkált, amire az idei évi gazdaságpolitikát alapozták. Hasonló realitásérzékkel határozták meg az idei hiánycélt 3,7%-ban, illetőleg ehhez kapcsolódva az év végi államadósság értékét a GDP 72,3%-ában, az akkor még 2025-re tervezett 73,1%-kal szemben. Ehhez képest a nemzeti számlák előzetes adatai szerint az idei első negyedévben a kormányzati szektor hiánya 2090 milliárd forint, a bruttó hazai termék 9%-a volt. A deficit 838 milliárd forinttal, GDP-arányosan 3,1 százalékponttal meghaladta az egy évvel azelőtti értéket.
A bruttó államadósság március végén 69 012 milliárd forintot tett ki az egy évvel korábbi 59 867 milliárd forinttal szemben, ez idő alatt tehát 9145 milliárd forinttal emelkedett. A bruttó államadósság az első negyedév végén a GDP 77,9%-át tette ki, az egy évvel korábbihoz viszonyítva 3,3 százalékponttal nőtt. A 2026. évi költségvetésnek az. áprilisi választások után megalakult kormány részéről történő módosítása hármas feladatot teljesít. A gazdasági és államháztartási realitásokhoz igazítja a törvény előirányzatatait. Ezért számol 2%-os gazdasági növekedéssel és 7,5%-os államháztartási hiánnyal. A pénzügyi kormányzat alapos áttekintés után felülvizsgálta a bevételi és kiadási előirányzatokat. A felesleges, pazarló, a szűk kör magánérdekeit szolgáló kiadásokat leállította, és ezek egy részét a kormányzati céloknak megfelelően átcsoportosította. Így jutott forrás bizonyos szociális juttatásokra.
Ugyanis a pusztán a költségvetési előirányzatok valósághoz igazításával 8,3%-ra ugrott volna a deficit, miután az előző kormány olyan kötelezettségeket vállalt, amelyeknek nem volt pénzügyi fedezete, és ezáltal a végrehajtásra szóló felhatalmazás a költségvetési törvényben. Egyebek mellett ez indokolta a felülvizsgálat folyamán az elhagyható célok feltárását, és azok forrásának valódi közfeladatok finanszírozására történő átrendezését. Ennek keretében a kormány 400 milliárd forint értékben javasol hiányjavító intézkedéseket. Ezen felül 500 milliárd forintos havaria alapot képez a kormány az energiaválság és az aszály miatt felmerülő – és esetleg más váratlan helyzetekből adódó – rendkívüli kiadások fedezetére.
Mindazonáltal a kormány felelős gazdálkodás iránti elkötelezettségére utal, hogy az utóbbi három hónapban az államháztartás többlete megközelítette az 1000 milliárd forintot, miközben az előző kormány április végéig az éves hiánycél 90%-át teljesítette, ezen belül több lényeges előirányzatot teljesen kimerített, másokat pedig a jogszabályi felhatalmazással ellentétesen használt fel. Például igen jelentős, társadalmi szükségletekkel nem indokolható előlegeket utalt ki bizonyos vállalkozásoknak. Ugyanakkor felelős gazdálkodás mellett is vannak kockázatai a tervezetben szereplő hiánycél tartásának. Az idei költségvetési évre igen nagy hányadban az államháztartási determinációk nyomják rá a bélyegüket. Így a kormány jövőbeni gazdaságpolitikájára, annak prioritásaira a hamarosan elkészülő jövő évi költségvetés előirányzataiból lehet majd pontosabb következtetéseket tenni. Ehhez komoly segítséget és támaszt ad az uniós források ez év végi és jövő évi megérkezése.
2026.07.31. 17:55
Helyzetkép 2026. május - 2026. június
Az idei első félévet a világgazdaságban a bizonytalanság változatlanul magas szintjével lehet jellemezni. A korábbi félelem a recessziótól ugyan nem következett be, de a geopolitikai feszültségek – úgy tűnik – nem csökkennek; az eddig megismert adatok a növekedés vártnál alacsonyabb dinamikáját tükrözik. Fokozza a bizonytalanságot az emelkedő infláció; a jegybanki óvatosság ezért a kamatcsökkenések lassításában, bizonyos esetekben elmaradásában nyilvánult meg. Az energiaellátás stabilitása némileg javult, de ennek fennmaradása– elsősorban a közel-keleti helyzet törékenysége miatt – erősen kétséges, ezzel összefüggésben megindult az olaj-és földgázárak újbóli érzékelhető emelkedése.
Az Egyesült Államok gazdasági mutatói pillanatnyilag kedvezőek: a növekedés dinamikája a fejlett piacgazdaságokhoz viszonyítva egyelőre élenjáró, annak módszerei azonban komoly következményekkel járhatnak. Az infláció már jelenleg is emelkedő. A növekedést a technológiai szektor és különösen a mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődése segíti, de ugyanígy támogatja a laza fiskális politika is, melynek negatív fejleményei nyomokban máris megmutatkoznak az emelkedő inflációban, az elszálló államháztartási hiányban és következményeként a lassan kezelhetetlenné váló államadósságban. Ezért nem zárható ki, hogy nem lesz felhőtlen Donald Trump és a – saját embereként – általa kinevezett FED elnök kapcsolata. Az Európai Unió gazdasága szerény dinamikával bővül. A lassú növekedésben – a geopolitikai feszültségek és különösen az orosz-ukrán háború mellet – szerepe van a globális kereskedelmi konfliktusoknak.
Ezek között is jelentős a Trump elnök által generált amerikai vámháború és a kínai árudömping nehezen kivédhető negatív hatása, a hosszútávon ható és nehezen megoldható termelékenységi problémák, a modernizációs kényszerek lassú és bizonytalan kezelése. Az Egyesült Államokénál kisebb mértékben ugyan, de Európában sem elhanyagolható hatású az inflációs nyomás, és több tagországban is megfigyelhető az államháztartási hiány növekvő
tendenciája.
A Nemzetközi Valutaalap szakértőinek júliusi prognózisa szerint a globális gazdaság a 2024. évi valamint a múlt évi egyaránt 3,5%-os növekedést követően 2026-ban 3%-kal, jövőre 3,4%- kal bővülhet; a várakozás 0,1 százalékponttal elmarad a szervezet áprilisi prognózisában jelzett ez évi értéktől, és 0,2 százalékponttal meghaladja a jövő évi feltételezett dinamikát. Az IMF szakértő gárdája a fejlett gazdaságok növekedési előrejelzését 2026-ra a tavaszihoz képest 0,1 százalékponttal 1,7%-ra mérsékelte, a 2027. évit ugyanennyivel emelve, 1,8%-ra prognosztizálja.
2026.07.06. 10:37
Helyzetkép 2026. április - 2026. május
Az Eurostat közzétette a tagországok egy főre jutó bruttó hazai termékének és a háztartások egy főre jutó fogyasztásának vásárlóerő paritáson mért 2025. évi adatait. A számítások egységes módszertan alapján készülnek. A valuták árfolyamától függetlenül összehasonlíthatóvá teszik az egyes országok gazdasági teljesítményét és a háztartások fogyasztását olyan módon, hogy figyelembe veszik az egyes országok eltérő árszínvonalát. Az eredményeket az Európai Unió átlagához viszonyítva mutatják ki. Az Eurostat évenként elvégzett elemzése már hosszabb ideje – sajnálatos módon – Magyarország lecsúszásának folyamatát tükrözi. Már a pandémia előtti három évben elért gazdasági növekedés is hasonló tendenciára utalt. Az e periódusban tapasztalt növekedési dinamika az egy főre jutó GDP volumenében közeledést mutatott ugyan az Európai Unió átlagához, de egy másik igen fontos fejlődésjellemző, az egy főre jutó fogyasztás volumenében szerény ütemű felzárkózást. A környező országokhoz viszonyítva pedig még a magyar gazdaság uniós támogatás lehívással erősített, korábbi magasabb növekedési üteme sem állította meg a lecsúszás folyamatát: 2025-ben a háztartások egy főre jutó fogyasztásában Magyarország Lettországgal együtt a 26-27. helyre került, és Bulgária is megelőzte négy százalékponttal.
A magyar gazdaság teljesítménye 2010-ben az Európai Unió átlagának 66%-a volt. A 2013. évi magasabb növekedéssel érte el az egy főre jutó magyar GDP az uniós átlag 68, majd 2015-ben a 70%-át, amit csak 2018-ban sikerült 1 százalékponttal meghaladni, 2022-ben pedig elérni annak 76%-át. Ez az arány 2025-ben sem változott. A magyar háztartások egy főre jutó fogyasztása 2013-ban az Európai Unió átlagának 64%-a volt, és 2018-ban az uniós átlag csupán 65%-ára, 2019-ben 66%-ára, 2020-ben annak 70%-ára, míg 2025-ben 73%-ára emelkedett. Ez a pozíció jól mutatja a magyar társadalom helyzetét: a korábbinál néhány éven keresztül érzékelhetően gyorsabb gazdasági növekedés csupán a kormányzati kommunikáció szerint eredményezett sikereket, térségünk többi országával összehasonlítva azonban egyáltalán nem volt tapasztalható javulás. Azaz a háztartások egy főre jutó fogyasztásának alakulása a kormány torz társadalompolitikáját tükrözi. A kettészakadó társadalom csekély részénél koncentrálódik a jövedelmek igen nagy hányada, míg a társadalom egynegyede kifejezetten szegénységben él.
A kelet-közép-európai térség országainak többségében eredményesebb volt a közeledés az európai centrumhoz, mint a magyar gazdaságban. Az egy főre jutó GDP-t tekintve 2010-hez képest is romlott a pozíciónk: akkor a térség 11 államából a negyedik helyet foglaltuk el Szlovénia, Csehország és Szlovákia után, míg 2025-ben a nyolcadik-kilencediket. A háztartások egy főre jutó fogyasztását tekintve 11 közép-kelet-európai ország rangsorában akkor a hetedik helyet foglalta el Magyarország, míg 2025-ben a tizedik-tizenegyediket.
2026.06.03. 00:17
Helyzetkép 2026. március - 2026. április
A magyar gazdaság kivételes, egyben kényes helyzetben van. Az országgyűlési választást követően munkáját éppen elkezdő kormány alkotmányozó többséggel a háta mögött végrehajthatja mindazokat a változtatásokat, sőt reformokat, amelyekkel az ország visszatérhet a piacgazdasághoz, az európai normákhoz, az európai közösséghez. Természetesen nem csupán a gazdaságpolitikát kell átalakítani, a reformok stabilizálásához sürgősen visszaállítandó a jogállam keretrendszere is.
A kormány helyzetét könnyíti a nemzetközi piacok jóindulatú várakozása, amit tükröz a forint árfolyamának markáns erősödése, a mértékadó hitelminősítők megértő hozzáállása és – igaz csak rövidtávon – megelőlegezett bizalma. Ugyanilyen fontos az Európai Bizottság viszonyulása a meghirdetett reformokhoz, amely lehetővé teszi – a jogállamisági feltételek teljesítése esetén – a hozzájutást az igen jelentős, 16 milliárd eurót meghaladó uniós forrásokhoz. E kedvező helyzet kialakulását nagyban segítette a kormány nyílt, egyértelmű elkötelezettsége az euró bevezetése, a Gazdasági és Monetáris Unióhoz történő csatlakozás iránt.
A kormány mozgásterét jelenleg erőteljesen szűkíti az államháztartás hosszú ideje rendkívül kritikus helyzete: a magas államháztartási hiány, a kaotikus költségvetési politika, a növekvő államadósság. Mindezeket fokozta az előző kormány országgyűlési választások előtti, a korábbi kampányidőszakokat lényegesen meghaladó mértékű, felelőtlen költekezése. Az államháztartás deficitje április végén meghaladta az éves hiánycél 90%-át, ugyanakkor a tényleges deficit az eltitkolt kötelezettségvállalások, a még nem ismert tartozások, az elmaradt kiadások következtében ennél az összegnél lényegesen nagyobb is lehet. Szerény mozgásteret jelent a kormány számára bizonyos, még el nem költött források átcsoportosítása. Ennek feltétele az államháztartás valós költségvetési helyzetének feltárása, az értelmetlen kiadások azonnali leállítása, az idei költségvetési törvény valós teljesítési adatokon alapuló átfogó módosítása.
Elengedhetetlen a fegyelmezett gazdálkodás, valamint 2-3 éven belül a költségvetési egyensúly helyreállítása. Az idei évben az államháztartási hiány várhatóan a GDP 6,5-7%-a körüli érték lehet, amit évente legalább egy százalékponttal szükséges csökkenteni. Hosszabb távon a gazdasági szerkezetben előtérbe kell kerülnie a nagyobb hozzáadott értéket előállító tevékenységeknek: az összeszerelő-üzem jellegű gazdaságot felváltó, magas
innovációt magába foglaló gyártásnak, a digitalizáció térnyerésének, a szolgáltatások magasabb részarányának. A gazdaságot a zsákutcából kivezető utat a munkaalapú társadalom helyett a tudás alapú társadalom mutatja.
2026.05.01. 08:40
Helyzetkép 2026. február - 2026. március
Az eddig megjelent, részben becsült – jelentős geopolitikai feszültségek következményeit is tükröző – 2026 első negyedévi előzetes statisztikai adatok valamivel kedvezőbbek a korábban feltételezett értékeknél. Az Európai Unió gazdasága – a szezonális és naptárhatás kiszűrése utáni adatok szerint – 0,1%-kal bővült az előző negyedévhez, és 1%-kal a múlt év azonos időszakához viszonyítva. Az eurózóna 21 tagországában 0,1 %-kal emelkedett a GDP negyedéves, és 0,8%-kal éves egybevetésben. Az export beszűkülése és a problematikus gazdasági szerkezet súlyosan érintette a német gazdaságot: az előző két évben tapasztalt gazdasági visszaesést követően a bruttó hazai termék – szezonálisan és naptárhatás kiszűrésével számított adatok alapján – 0,3%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és szintén 0,3%-kal a múlt év azonos időszakához képest. Az eurózóna másik jelentős gazdasága, a francia fejlődési üteme a korábbiakkal összevetve mérséklődött: a bruttó hazai termék nem változott az előző negyedévhez, és 1,1%-kal nőtt a múlt év azonos időszakához képest. A kilábalás lehetőségének nehézségeire utalnak az eurózóna ugyancsak jelentős gazdaságának adatai: az olasz GDP 0,2%-
kal nőtt az előző negyedévhez, és 0,7%-kal a múlt év azonos időszakához viszonyítva. Spanyolországban a bruttó hazai termék az első relációban 0,6%-kal, a múlt év azonos időszakával összevetve pedig 2,7%-kal emelkedett. Kínában a bruttó hazai termék 1,3%-kal nőtt az előző negyedévhez, és 5%-kal az egy évvel korábbihoz képest.
2026.04.02. 14:38
Helyzetkép 2026. január - 2026. február
A magyar gazdaságpolitika különösen hektikus utóbbi hat évének növekvő kudarcait fokozta többek között, hogy a miniszterelnök gyorsítást erőltetett a zsákutcában. A zsákutcás gazdaságpolitika azonban nem hat, hanem tizenhat évre vezethető vissza. Orbán Viktor 2010-ben és azóta is minden választás előtt gyors gazdasági növekedést, modernizációt, emelkedő jólétet, gyors felzárkózást Európához, egyben hatékony gazdasági rendszert ígért, mégpedig sajátos magyar modellel, magyar külön úttal. Csakhogy nemcsak a gazdasági külön út futott zsákutcába, hanem az Orbán-kormány politikai és a társadalmi rendszere is.
Ezen belül pedig a legsúlyosabb probléma, hogy a nemzetközi térben újra a rossz oldalon áll, a diktatúra, a háborús birodalmi terjeszkedés, a szélsőségek uszályában. Mi vezetett a növekedési válsághoz? Az utóbbi négy év katasztrofális gazdaságpolitikája, amely a 2010 óta folytatott kormányzati politika szükségszerű következménye. A verseny kiiktatása, az elharapózott korrupció, az alacsony termelékenység, a torz adórendszer, az egyre kedvezőtlenebb gazdasági szerkezet eleve magában hordozta a fenntarthatatlanság szimptómáit. Ezt tetézte a pro-ciklikus gazdaságpolitika.
A kormányzati tervek folyamatosan 4% feletti GDP-növekedést tűztek ki célul, miközben a magyar gazdaság lehetőségeitől ez meglehetősen távol áll. Ebből következtek a folyamatosan hibás kormányzati prognózisok, ez okozta a nemzetgazdasági miniszter reménytelen küzdelmét a gazdasági mutatók előjeleinek eltalálásával.
2026.03.05. 14:37
Helyzetkép 2025. december – 2026. január
A magyar gazdaság felzárkózási képességének hiánya együtt jár a hazai régiók többségének – uniós régiókhoz viszonyított – fokozódó visszacsúszásával. Az Eurostat nyilvánosságra hozta az Európai Unió 244 régiójának 2024. évi gazdasági teljesítményét tükröző adatokat. A most közölt statisztikai információk vásárlóerő paritáson mutatják be az egyes régiók egy főre jutó bruttó hazai termékének volumenét, és felállítják a régiók rangsorát is.
A 2024. évi adatok alapján az Európai Unió tíz legkevésbé fejlett régiója között található öt görög, három bolgár, egy magyar valamint egy román közigazgatási egység. Az utolsó húsz között szerepel további három magyar, két görög, egy román és egy bolgár, valamint egy lengyel, egy horvát és egy szlovák közigazgatási régió. Dél-Dunántúl és Észak-Alföld egy főre jutó GDP-je az uniós átlag 50%-át, Észak-Magyarországé pedig 47%-át tette ki.
Az utóbbi tizenkét évben az unió kelet-közép európai térségén belül, az utóbbi három évben pedig a teljes Európai Unión belül is romlott a magyar régiók relatív pozíciója. Románia nyolc régiója közül 2010-ben öt, 2024-re csupán
kettő maradt az utolsó húsz között, míg a magyar régiók közül négy tartozott a rangsorban az utolsó húsz közé. 2010-ben három, míg 2024-ben négy magyar régió volt az utolsó tizenöt között.
2026.02.06. 00:11
Helyzetkép 2025. november – 2025. december
A múlt évben 5,3%-kal nőtt az élelmiszerek ára. Az élelmiszerárak a két évvel korábbihoz viszonyítva ugyanakkor 8,2%-kal, a három évvel azelőttihez képest számottevően, 36,3%-kal, négy év alatt pedig drasztikus mértékben, 71,7%-kal emelkedtek. A nyugdíjas fogyasztói kosárral számított árindex decemberben nem változott az előző hónaphoz, és 3,3%-kal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. A múlt évben 4,5%-kal nőtt a nyugdíjas árindex. A nyugdíjas fogyasztói kosárral számított árindex az elmúlt két évben 8,4%-kal, az elmúlt három évben 28,2%-kal nőtt.
*
A múlt évben ismét történelmi mélypontra süllyedt a születések száma, és a tizennégy évvel ezelőtti szint alá esett a teljes termékenységi arányszám. 2025-ben 72 ezer gyermek született, – a rendkívül alacsony bázishoz képest is – számottevően, 7,1%-kal kevesebb, mint az előző évben. A születési arányszám 7,6‰ volt, 0,5 ezrelékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A teljes termékenységi arányszám 1,31 volt, szemben az egy év előtti 1,39-os
mutatóval.
2026.01.12. 13:52
Helyzetkép 2025. október – 2025. november
Ha azt vizsgáljuk mi vezetett a növekedési válsághoz, akkor meg kell állapítani, hogy az utóbbi négy év katasztrofális gazdaságpolitikája szükségszerű következménye a 2010 óta folytatott kormányzati politikának. A verseny kiiktatása, az elharapózó korrupció, az alacsony termelékenység, a torz adórendszer, az egyre kedvezőtlenebb gazdasági szerkezet eleve magában hordozta a fenntarthatatlanság szimptómáit. Ezt tetézte a prociklikus gazdaságpolitika, mivel a kormány szinte minden lapot a gazdasági növekedés gyorsítására tett fel. Ennek mintegy tükörképe, hogy a kormányzati tervek folyamatosan a 4% feletti gazdasági növekedést tűzték ki célul, miközben a magyar gazdaság reális lehetőségeitől ez az Orbán kormányok időszakában mindenkor meglehetősen távol áll. Ez okozza a folyamatosan hibás kormányzati prognózisokat, a nemzetgazdasági miniszter reménytelen küzdelmét az előjelek eltalálásával.
A magyar gazdaság potenciális növekedése jelenleg a realitások figyelembe vételével 1-1,5% között van, mostani szerkezetében a gazdasági egyensúly megbomlásának veszélye nélkül ilyen dinamikára képes. A kormány mesterséges stimulusokkal mindenáron ennek a többszörösét akarta elérni, de ennek véget vetett az infláció elszabadulása, az államháztartási hiány növekedése. Ezt súlyosbította a 2022. évi országgyűlési választásokat megelőző fogyasztás ösztönzéssel generált konjunkturális növekedés, mely végképp fenntarthatatlan szintre tolta a dinamikát. A magyar gazdaság növekedési potenciáljának változásához a beruházások bővülésére és minőségének emelkedésére, a hatékonyság növelésére, a munkaerőhelyzet javítására, az infláció tartós leszorítására, és általában versenyképes gazdaságra van szükség.